Mozart: Figaro házassága
(részlet David CAIRNS, Mozart operáit tárgyaló könyvéből, Fejérvári Boldizsár fordításában)
Az opera lelke a szerelem, minden elgondolható megjelenési formájában: a Gróf buja kalandokra vágyik, Cherubino a szerelembe szerelmes, a Grófné nosztalgikusan újraéli az elveszett románcot, Figarot a féltékenység emészti, Susanna kitörő örömmel várja a szerelem beteljesedését.
Ám a műben tomboló szenvedélyek fölött és alatt körülöttük és bennük áttetszik Mozart egyedülálló képessége az isteni játszadozásra. Bármennyire valós konfliktusok sújtják is Almaviva gróf udvartartását, bármilyen veszélyek leselkedjenek is a kastély eldugott sarkaiban, ez a géniusz az egész operát beragyogja. Talán éppen ez ragadja meg annyira az érzelmeinket…
Sem Mozartnak, sem másnak nincs még egy operája, amely ennyire egységes, önmagával ennyire összhangban volna és - a részletező, éber művészi kidolgozottságnak hála - ennyire tökéletes természetességgel bonyolódnék.
Mintha minden dallam, minden motívum és frázis az egyedüli lehetséges megoldás volna, és spontán megtermékenyítéssel pattanna ki egyenesen a szövegből.
Szereplők:
- Almaviva gróf – Németh Márton
- Rosina grófné – Takács Barbara
- Susanne – Vermes Tímea
- Figaro – Molnár Zsolt
- Cherubin – Amer Lemja
- Narrátor – Ottlik Ádám
- Zongora – Horváth Judit
